Chapter 2

Ma   elég jó napom volt..Ki jött a BTR-nek az új klipje,nem sokára kapok One Directionos  tortát,holnapután megyek Komáromba és az évzáróra ,majd véglegesen elkezdődik a nyári szünet.Ugye mindenki várt a már??? ;)

xx.

Talán...

Az új szobám jobb volt,viszont tele árasztottam gyűlölettel.
-Miss Wesley,megfelel a szoba?.-kérdezte az orvos
-Nem.Had menjek vissza oda,ahol voltam.-karoltam át magam előtt a testem.
-Sajnálom.Ezt az édesanyjával kell megbeszélnie.Most pedig szálljon fel kérem az ágyra!.-mondta az orvos.
Én sóhajtottam,majd eleget tettem kérésének.Felszálltam az ágyra,majd kinéztem az ablakon.Úgy látszik most az első emeleten vagyunk.A fejemet most az ajtó felé fordítottam ami kattant egyet,vagyis be vagyok ide zárva.Oda sétáltam az ablakhoz.Az ablak mellett van két cső amin jó kis csúszást véghez lehet vinni.Viszont be van törve a fejem..Szóval vagy meghalok és megszabadulok ettől a szendvedéstől ,vagy sikeresen megcsinálom,felhívom a nagyit és Londonba menekülök.Igen.Inkább az utóbbit választom.De meg kell várni az estét,mert akkor senki nem lát.Vissza mentem az ágyhoz.A fejem szörnyűen lüktetett és szörnyen szédültem.De ennek most sikerülnie kell.
Az ajtó kattant egyet,majd kinyílt.Nővér lépett be rajta egy tálcával.Étel volt rajta.
-Nesze!Egyé!.-vágta oda hozzám.
-Kössz.-mondtam de rá sem néztem.-ki is viheti.Flegmáktól nem fogadom el kaját.-fordítottam az ablak felé a fejemet.Már sötétedett.A nővér kiment,persze az ajtót becsukta és be is zárta.
Még vártam egy kicsit,majd az ablakhoz sétáltam.Kifújtam a bent tartott levegőt,majd kinyitottam az ablakot.Lenéztem.4-5 méter lehetett a távolság köztem és a föld között.Bátorságot vettem magamon és lecsúsztam.Mikor leértem könnyek szöktek a szemembe hogy sikerült.Majd elkezdtem futni haza fele.Anyu este 11-kor megy el otthonról a bárba dolgozni.Szóval addig tudok pénzt szerezni és elmenni innen Texasból.A ház mögé mentem.Ott volt  a hátsó ajtó.Előröl ajtó csapódást hallottam.Ezek szerint elment.Kinyitottam az ajtót.Bementem,majd rögtön a telefonhoz mentem.A nagyinak a számát tárcsáztam.
-Igen?-szólt bele
-Nagyi..Daisy vagyok!És nem haltam meg.Kérlek hadd menjek oda hozzád..Anyu bántalmaz és most is a kórházból szöktem meg miatta.-mondtam
-Daisy?Nem..És..Rendben.De ha gyermekem hazudsz nekem,azt nagyon megbánod!.-mondta a hangján éreztem hogy hisz nekem.
-Nagyi.Ott leszek a következő repülőn.Ki jönnél értem?-kérdeztem
-Igen.Na de siess..-mondta.Le tettem a telefont majd pénzt kerestem..
Körübelül 60 000 ft.-ot szedtem ki anyu tárcájából.Majd vissza mentem a hátsó ajtóhoz és szaladtam ki.De most fogtam egy taxit,mert a fejem szörnyen fáj.A reptéren 20 perc múlva megy az a gép ami nekem kell.A jegyet gyorsan megvettem.Utolsó perceimben vagyok ahhoz hogy megkezdhessem a beszállást.
-Daisy!!Daisy!-.hallottam meg  anyu hangját.
-A Londonba tartó utasokat,várjuk a 6-os kapunál.-mondta egy hang.Én elindultam a 6-os kapu felé.Reménykedtem hogy anyu nem kap el..


A kövi 1 komi után jön. ;)

xx.

Nem tudom köztetek ki Rusher és ki nem de én imádom őket <3 Persze a One Direction után :D De ezt majd egyszer kifejtem :D mind1 .Hallgassátok meg!!

Chapter 1

Meghoztam az első részt!!
Örültem a sok oldal megjelenítésnek.;)Köszönöm!De komizni is lehet!! :D Nincs megtiltva!
xx..

A kórházban is tönkre tud tenni..

Kinyitottam a szememet,és nem a szokásos szoba fogadott.Egy fehér alapon festett szoba,és a tetején halvány kék csík.Oldalra néztem és rögtön vissza.Anyu állt ott.Mosolygott.
-Jó Darcy!!Ezt még megbánod hogy még rám sem nézel..-mondta anyu lenéző hangon.
Az ajtó ki nyílt és be jött rajta az orvos.A kezemből kivette az infúziót és kicserélte a fejemen a kötést.
-Doktor úr!Nem tudná nekem felhívni az apukámat?-kérdeztem.
-Nos..Miss Wesley, ezt csak az édesanyja tudja végrehajtani.És ha most megbocsátanak.-mondta az orvos és kiment.Anyu is kiment.Én felálltam az ágyról.Hirtelen szédülni kezdtem,de most ez zavart a legkevésbé.A falat fogva sétáltam ki a teremből.Ahogy láttam a 3. szinten vagyok.A folyosó végén pedig van egy telefon.Lassan oda is értem hozzá.Be nyomkodtam apu számát.
-Halló??-kérdezte
-Apu??Te vagy az?-kérdeztem
-Ki beszél?-kérdezte ismét.
-Daisy!A lányod!-mondtam
-Az nem lehet...A lányom..Sajnos már rég meghalt..-mondta és a hangja remegett.
-Nem..Én élek..De nem sokáig.Apu gyere ide értem amilyen gyorsan csak tudsz!.-mondtam és egy kis remény szállt belém.
-Rendben!Mi a címetek?-kérdezte
-King street..-majdnem mondtam de mégsem.Ugyanis valaki,aki nem más volt mint az anyám elvette a telefont.
-Komolyan hiszel neki?Ő csak egy hajléktalan aki,pénzt és kaját akar.-szólt bele anyu.Azt nem értettem apu mit mondott,de le rakták.Anyu felém fordult.
-A te kicsi kis apucikád,nem jön.Mert te már 3 éve meghaltál egy autó balesetben.-gúnyolódott.Úgy behúztam volna neki..De azért mégis az anyám..Én csak nyeltem egyet,és megfordultam.Vissza mentem a kórterembe.Vissza feküdtem az ágyra és elő is jöttek az első könnyeim..
Be jött a nővér.
-Jó napot Miss Wesley!Társaságot hoztam!.-mosolygott a nővér.Én letöröltem a könnyeimet és egy halvány mosolyt küldtem felé.Mögötte egy fiú lépkedett.Az egyik lába és keze be volt gipszelve.
-Hello!.-köszönt
-Szia!.-mosolyogtam rá.Ha az anyám ezt nem szúrja el,akkor ő lesz az első gyerek akivel szóba állok.És remélem nem rontja el.
-Justin vagyok!Justin Bieber!.-mosolygott rám,immár az ágyából ami tőlem 2-3 méterre helyezkedett el.
-Én Daisy Wesley vagyok!.-néztem rá.Gyönyörű barna szemei vannak.
-Betörted a fejed?-kérdezte
-Igen..Te pedig..gördeszkáztál?-kérdeztem
-Nem.-nevetett..- csak elestem.-nevetett tovább
-Ennyire??-nevettem vele
-Igen.Ehhez diploma kell.-nevetett.Még egy jó darabig röhögcséltünk..Majd bejött a nővérke aki azt mondta aludjunk mert,tőlünk zeng az egész kórház.
Reggel arra keltem hogy az orvos be jön a terembe egy tolószékkel.
-Jó reggelt Miss Wesley!Jöjjön!Az édesanyja át tette egy másik szobába.-mondta az orvos.
-Mi?-jött ki a számon.A fejem enyhén vörös lett,majd a könnyeim egymás után hulltak a ruhámra.Hogy teheti ezt?Elvileg a saját vére vagyok!!

Infó!!

Hello!!

A blogról szeretnék egy-két sort írni..

Szóval.A blogot eddig 20-25 részesre terveztem.De lehet hogy lesz 2. évad is de az nem biztos!!
Részek is össze-vissza fog majd jönni..Persze ha komiztok talán rá lehetne állni arra hogy 3 naponta.

A történetről:

Daisy Wesley a történet főszereplője.Neki az anyukája rosszul bánik vele.Nem engedi barátkozni,nem találkozhat és beszélhet az apjával plusz még veri is.A lány élete egy rémálom 7 és 19 éve között.Majd 19 évesen találkozik Justinnal,akivel már össze haverkodott egy kórházban 14 évesen.De az anya ott van.Talán tud találkozni valaha az apjával?Lesz barátja?Meg tud szabadulni az anyjától??

Ha kíváncsi vagy,kövesd a blogot!! ;) 

Prológus

Vesztettem.Vesztettem az élettel vívott harcomban.A szeretet és az öröm helyett, bánat és szomorúság lepi el az egész életem.Még csak 14 éves vagyok, de tudok annyit mint egy mai 20 éves.Elakarok szökni apuhoz.Oda ahol anyu soha nem lel rám.Nem kell még egy égetési nyom,lila folt,vérző száj/orr és nem kell több gyűlölet sem..Utálom anyut.Minek szült meg?Fejlettek már a mai gépek..

A fejem lefelé lóg és a szőke hajam az arcomba lóg.Az eső esik.Sőt szakad, én pedig az utca szélén várok.Nem tudom mit.Talán a megváltást,csodát,türelmet..Nem tudom.A könnyeim elkezdték áztatni az arcom.A kezem pedig hasogatott..Biztos a nagy lila folt miatt.

-Daisyy!Gyere ide kislányom!!-hívogatott anyu.Én felálltam és futottam amerre csak láttam.A fejemben csak azt hajtogattam hogy Most,vagy soha..Addig futottam,míg egy telefon fülkéhez nem értem.Ott benyomkodtam apunak a számát.

-Ejnye..Ejnye!Valaki megint rossz kislány volt!!-hallottam meg mögülem anyu hangját.Hátra fordultam.A szeme csillogott,a szája pedig gonosz vigyort vett fel.

-Hallo??Ki beszél?Van itt valaki?-kérdezgette apu.-Hülye huligánok.-mondta és letette.Persze nekem semmi esélyem nem volt.Anyu befogta a szám,így egy árva mondatot nem tudtam kibökni..A kezemet erősen szorította és el sem engedte hazáig.Otthon persze kaptam egy-két pofont,ami be is lilult,majd a szobámba zárt hogy ne próbálkozzak ilyennel még egyszer.Én az ajtóm előtt össze estem,és már nem éreztem semmit.Csak a melegséget ami a fejemből jön,miközben a földön fekszem..