Prológus

Vesztettem.Vesztettem az élettel vívott harcomban.A szeretet és az öröm helyett, bánat és szomorúság lepi el az egész életem.Még csak 14 éves vagyok, de tudok annyit mint egy mai 20 éves.Elakarok szökni apuhoz.Oda ahol anyu soha nem lel rám.Nem kell még egy égetési nyom,lila folt,vérző száj/orr és nem kell több gyűlölet sem..Utálom anyut.Minek szült meg?Fejlettek már a mai gépek..

A fejem lefelé lóg és a szőke hajam az arcomba lóg.Az eső esik.Sőt szakad, én pedig az utca szélén várok.Nem tudom mit.Talán a megváltást,csodát,türelmet..Nem tudom.A könnyeim elkezdték áztatni az arcom.A kezem pedig hasogatott..Biztos a nagy lila folt miatt.

-Daisyy!Gyere ide kislányom!!-hívogatott anyu.Én felálltam és futottam amerre csak láttam.A fejemben csak azt hajtogattam hogy Most,vagy soha..Addig futottam,míg egy telefon fülkéhez nem értem.Ott benyomkodtam apunak a számát.

-Ejnye..Ejnye!Valaki megint rossz kislány volt!!-hallottam meg mögülem anyu hangját.Hátra fordultam.A szeme csillogott,a szája pedig gonosz vigyort vett fel.

-Hallo??Ki beszél?Van itt valaki?-kérdezgette apu.-Hülye huligánok.-mondta és letette.Persze nekem semmi esélyem nem volt.Anyu befogta a szám,így egy árva mondatot nem tudtam kibökni..A kezemet erősen szorította és el sem engedte hazáig.Otthon persze kaptam egy-két pofont,ami be is lilult,majd a szobámba zárt hogy ne próbálkozzak ilyennel még egyszer.Én az ajtóm előtt össze estem,és már nem éreztem semmit.Csak a melegséget ami a fejemből jön,miközben a földön fekszem..