Chapter 1

Meghoztam az első részt!!
Örültem a sok oldal megjelenítésnek.;)Köszönöm!De komizni is lehet!! :D Nincs megtiltva!
xx..

A kórházban is tönkre tud tenni..

Kinyitottam a szememet,és nem a szokásos szoba fogadott.Egy fehér alapon festett szoba,és a tetején halvány kék csík.Oldalra néztem és rögtön vissza.Anyu állt ott.Mosolygott.
-Jó Darcy!!Ezt még megbánod hogy még rám sem nézel..-mondta anyu lenéző hangon.
Az ajtó ki nyílt és be jött rajta az orvos.A kezemből kivette az infúziót és kicserélte a fejemen a kötést.
-Doktor úr!Nem tudná nekem felhívni az apukámat?-kérdeztem.
-Nos..Miss Wesley, ezt csak az édesanyja tudja végrehajtani.És ha most megbocsátanak.-mondta az orvos és kiment.Anyu is kiment.Én felálltam az ágyról.Hirtelen szédülni kezdtem,de most ez zavart a legkevésbé.A falat fogva sétáltam ki a teremből.Ahogy láttam a 3. szinten vagyok.A folyosó végén pedig van egy telefon.Lassan oda is értem hozzá.Be nyomkodtam apu számát.
-Halló??-kérdezte
-Apu??Te vagy az?-kérdeztem
-Ki beszél?-kérdezte ismét.
-Daisy!A lányod!-mondtam
-Az nem lehet...A lányom..Sajnos már rég meghalt..-mondta és a hangja remegett.
-Nem..Én élek..De nem sokáig.Apu gyere ide értem amilyen gyorsan csak tudsz!.-mondtam és egy kis remény szállt belém.
-Rendben!Mi a címetek?-kérdezte
-King street..-majdnem mondtam de mégsem.Ugyanis valaki,aki nem más volt mint az anyám elvette a telefont.
-Komolyan hiszel neki?Ő csak egy hajléktalan aki,pénzt és kaját akar.-szólt bele anyu.Azt nem értettem apu mit mondott,de le rakták.Anyu felém fordult.
-A te kicsi kis apucikád,nem jön.Mert te már 3 éve meghaltál egy autó balesetben.-gúnyolódott.Úgy behúztam volna neki..De azért mégis az anyám..Én csak nyeltem egyet,és megfordultam.Vissza mentem a kórterembe.Vissza feküdtem az ágyra és elő is jöttek az első könnyeim..
Be jött a nővér.
-Jó napot Miss Wesley!Társaságot hoztam!.-mosolygott a nővér.Én letöröltem a könnyeimet és egy halvány mosolyt küldtem felé.Mögötte egy fiú lépkedett.Az egyik lába és keze be volt gipszelve.
-Hello!.-köszönt
-Szia!.-mosolyogtam rá.Ha az anyám ezt nem szúrja el,akkor ő lesz az első gyerek akivel szóba állok.És remélem nem rontja el.
-Justin vagyok!Justin Bieber!.-mosolygott rám,immár az ágyából ami tőlem 2-3 méterre helyezkedett el.
-Én Daisy Wesley vagyok!.-néztem rá.Gyönyörű barna szemei vannak.
-Betörted a fejed?-kérdezte
-Igen..Te pedig..gördeszkáztál?-kérdeztem
-Nem.-nevetett..- csak elestem.-nevetett tovább
-Ennyire??-nevettem vele
-Igen.Ehhez diploma kell.-nevetett.Még egy jó darabig röhögcséltünk..Majd bejött a nővérke aki azt mondta aludjunk mert,tőlünk zeng az egész kórház.
Reggel arra keltem hogy az orvos be jön a terembe egy tolószékkel.
-Jó reggelt Miss Wesley!Jöjjön!Az édesanyja át tette egy másik szobába.-mondta az orvos.
-Mi?-jött ki a számon.A fejem enyhén vörös lett,majd a könnyeim egymás után hulltak a ruhámra.Hogy teheti ezt?Elvileg a saját vére vagyok!!